Címlapsztori: interjú Varga Izabellával (folytatás)

Címlapsztori: interjú Varga Izabellával (folytatás)

„Szeretem az életemet…”

18 éve, hogy a Barátok közt Balogh Nórájának szerepét alakítja Varga Izabella, aki azonban még mindig ugyanolyan szenvedélyesen szereti a munkáját, mint a sorozat indulásakor. A népszerű színésznő a Passzázsnak mesélt a Barátok köztről, a sorsszerűségről, az anyaságról, a színházról és a boldogságról. Magazinunkban olvashattátok az interjú első felét, ahol az álmairól, a színészetről, a sorozatról és az abban lévő szerepéről mesélt nekünk, a folytatásban pedig egy kicsit a magánéletéről kérdeztük: a családjáról és szépségének apró praktikáiról, szabadidejéről tudhattok meg néhány igazán érdekes kulisszatitkot.

  • Közben megszülettek a lányaid, Anna és Sára. Hogyan tudtad összeegyeztetni az anyaságot és munkát?

Úgy, hogy amikor ők megszülettek, a produkció teljes mellszélességgel mellém állt: babaszobával vártak vissza, ahová a gyerekeim velem jöhettek a forgatásokra, és mindent elkövettek azért, hogy folytathassam a munkámat. S én nem győzök eléggé hálás lenni azért, hogy teljes értékű anyuka lehettem s lehetek.

  • Ezzel együtt sem lehet könnyű a hétköznapok menedzselése, hiszen a férjed elfoglalt színházi rendezőként sokat dolgozik vidéken és külföldön.  Ki segít neked ilyenkor?

Elsősorban az anyukámék és Zoli (Lendvai Zoltán, Varga Iza férje – a szerk.) anyukája, akik igazán csodálatos nagyszülők, abban vetélkednek, hogy kinek jusson egy picivel több az unokákból. Mégis az a legjobb, amikor Zoli is itthon van. Ő olyan a gyerekeinknek, mintha én lennék és fordítva is : főzünk nekik, kikérdezzük a leckét, hozzuk-visszük őket, tehát minden szempontból helytáll. Nálunk nincsen különbség aközött, hogy anya mást tud vagy mást akar, mint apa. Mi végtelenül tiszteljük egymás erőit, idejét, életét és természetes, hogy ha az egyikünk éppen túlterhelt vagy dolgozik, a másikunk leveszi a terhet a válláról.

  • Két évtizede vagytok egy pár a férjeddel. Szerinted mi a titka a hosszú távú, boldog
    párkapcsolatnak?

Sok minden kell ahhoz, hogy egy párkapcsolat boldog és tartós legyen. A legfontosabb, hogy az ember egyedül is jól legyen és elégedett legyen az életével, mert ez megalapozza azt, hogy a többi emberrel milyen a viszonya. Ráadásul, ha az ember szereti az életét és elégedett vele, az olyan fajta nyugalommal és kiegyensúlyozottsággal jár együtt, ami később a családi életben is a legfontosabb. Emellett fontosak a hasonló alapértékek. Nálunk például mindkettőnk számára a család a legfontosabb és egymás tisztelete, segítése. Nagyon ritkán fordul elő, hogy mást gondolunk a legfontosabb dolgokról. Erre már a gyerekeink is rácsodálkoztak és időnként nagyokat kacagunk, amikor ugyanazok a mondatok hagyják el a szánkat egy-egy kérdésük kapcsán.

  • A színház nálatok a mindennapok része. A lányaitok is érdeklődnek a hivatásotok iránt?

Színészi ambícióik igazán nincsenek, de  az általános iskolai színjátszó kör tagjaiként hétről hétre megélték, megélik a színészet örömét. Szerintem minden gyereknek ki kellene próbálnia a színjátszást, mert oldja a gátlásokat, felszabadítja az érzelmeket és nagyon sokat segíthet az önmegfogalmazásban és abban, hogy bátran ki tudjanak állni önmagukért.

  • A képernyő mellett időről-időre színpadi produkciókban is láthatunk, most például egy Arany János verses esttel járod az országot. Ennyire fontosak számodra a versek?

Nagyon! Egyfajta küldetésként élem meg, hogy versekkel szórakoztassam a közönséget. Csodálatos élmény, hogy a népszerűséget pozitív értelemben kihasználva olyan emberekhez is közel juthatnak a versek, akik erre korábban nem gondoltak volna. Több száz kilométer van már a hátam mögött, és nagyon remélem, hogy még sokakhoz eljuttathatom Arany János csodálatos verseit.

  • Körülbelül 2 évvel ezelőtt jó néhány kilótól megszabadultál és sportos, karcsú külsővel jelentél meg a kamerák előtt. Sokat találgatott a sajtó, hogy minek köszönhető az azóta is tartó bomba formád.

Nem elsősorban a külsőm átalakítása volt a cél, hanem hogy olyasmit csináljak, amitől boldogabbnak érzem magamat. Amikor a kisebbik lányom is iskolás lett, hirtelen visszakaptam némi szabadidőt, amit szerettem volna valami olyasmire fordítani, ami örömet okoz. Az első ötleteim egyike a sport volt, mivel gyerekkoromban versenyszerűen sportoltam, ám erre a munka és a pici gyerekek mellett nem maradt időm. Elkezdtem hát újra sportolni és a jó érzés mellett azt vettem észre, hogy az energiáim – nem az anyai, a családi -, hanem az Iza-energiáim kezdenek újra a régi szinten pörögni, s ez a testemre is nagyon jó hatással volt s van.

  • Mit sportolsz?

Tulajdonképpen bármit, amire időm van. Színészként olyan rapszódikus az időbeosztásom, hogy elképzelhetetlen, hogy rendszeres időpontokban járjak edzésekre. Ezért olyan bérletet vettem egy a lakhelyemhez közeli edzőteremben, amivel bármelyik edzésen részt vehetek. Így ha akkor érek oda, amikor pilates óra van, arra megyek be, ha épp a gerinctorna kezdődik, azt csinálom, de ha trx edzés van, azt próbálom ki. Ez jó stratégiának bizonyult, mert nem lehet kifogás, hogy nem értem oda hétfő este 6-ra, hiszen odaértem hétfő délután 4-re, és ha éppen semmilyen edzés nem kezdődik, edzek a gépeken: futok, taposok, biciklizek.  Mostanában szívesen futok a környékünkön is, ahol még aszfalt sincsen, viszont a hepehupás úton már megismerem az arra lakó kutyákat, észreveszem, hogy melyik háznál milyen változások vannak, és sokszor szinte gyerekes rácsodálkozással szemlélem az engem körülvevő világot.

  • Mi az, ami még feltölt?

Leginkább a tanulás. Nagyon kíváncsi vagyok a világra. Természettudományi középiskolába jártam, ahol a csillagászattól a latin nyelven át a genetikáig sok-sok érdekességet tanultunk, s ez sokféle érdeklődést nyitott meg bennünk a világra. Sokszor úgy érzem, hogy egy egész élet sem elég arra, hogy kiszolgálja a bennem lévő tudásvágyat. Ami engem leginkább érdekel, az mégis az emberi lélekkel, az emberi viszonyokkal, az emberi képességekkel kapcsolatos. Feltölt az is, ha olvasok, ha írok, és ha a barátaimmal megvitathatom azokat a dolgokat, amiket éppen tanulok.

  • Milyen a viszonyod a szépséggel? Az a hír járja rólad, hogy sokkal jobban szereted, ha a gondolataidért vagy a humorodért vesznek észre.

A szépség csak gyerekkoromban volt fontos számomra, amikor apukám minden nap elmondta, hogy „Te vagy a legszebb a világon, Te vagy a legszebb!”. Annyiszor mondta, hogy elhittem és meg voltam róla győződve, hogy ez így van. Ezzel olyan sokat hozzátett az önbizalmamhoz, hogy amikor rájöttem, hogy „csak” neki vagyok én a legszebb a világon, már nem okozott törést bennem.  A szépséget egyébként túlságosan felszínes dolognak tartom. Sokkal jobban érdekelnek a mélységek, a belső tartalom. Ezért bizonyos helyzetekben kifejezetten sértőnek találnám, ha pusztán azért váltanék ki érdeklődést, mert a külalakom olyan, amilyen. A szépség leginkább adottság kérdése és nem személyes érdem. Az viszont már rajtunk múlik, hogy mit kezdünk azzal, akik vagyunk, hogyan képviseljük önmagunkat. Úgy gondolom, hogy az utóbbi területen rengeteget lehet tenni magunkért. Ez sokkal izgalmasabb, mint hogy valaki hogy néz ki.

  • Mivel telik majd a nyár?

Remélem, hogy a családommal sokat fogunk kirándulni, beszélgetni, pihenni, együtt lenni! A nyaralás miatt nem aggódom, mert már jó néhány éve bevezettük, hogy nem tervezzük meg hónapokkal előre az együtt töltött időt, hanem az alapján döntjük el mit csináljunk, amire éppen igényünk van abban a pillanatban. S amióta nem valami előre gyártott elképzelésnek akarunk megfelelni, hanem a pillanatnyi sugallatnak, tökéletesek a nyaraink.

Fülöp Monika

A weboldalon cookie-kat használunk, annak érdekében, hogy a lehető legjobb szolgáltatást nyújtsuk. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close