„Én szívből működöm”

A Ridikül új műsorvezetője örömmel engedett bepillantást az életébe.

A nyomtatott Passzázs Magazin olvasói bizonyára elsőként a tavaszi címlapsztárunkkal készült interjút olvasták el. Új műsorában, a Ridikülben találkozhatunk vele a képernyőn, ahol éppúgy, mint a magánéletben, jókedvű és mosolygós. Dióssy Klári, aki a munkájában elhivatottnak, anyukaként pedig esendőnek tartja magát, örömmel engedett bepillantást az életébe a Passzázs magazin olvasóinak.
Ha még nem volt alkalmad eljönni hozzánk, és kezedbe venni a magazint, ITT is elolvashatod az interjút. Az újságban megjelentek folytatásaként Klári megrázó őszinteséggel beszél a Market Central blog olvasóinak az anyaságában megélt szomorú, és örömteli pillanatairól is, és még kisfiát is megmutatja nekünk.

mcf_blog_2

Az anyaság sok oldalát megtapasztaltad, a gyermekeid születésekor érzett határtalan örömtől a mérhetetlen szomorúságig, amikor egy betegség miatt elveszítetted a 4,5 éves kislányodat, Adélt. Nem féltél újra belevágni?

– Nem, mert olyan hit és erő volt bennem, és a párom olyan mértékben támogatott már a várandósság ideje alatt is, hogy egy percig sem jutott eszembe, hogy ennek a gyereknek baja lehet. Pedig nem volt könnyű várandósság, még a szülés napján is rosszul voltam. Néha felkelni sem tudtam, a középső trimeszterben pedig két és fél hónapig nem tudtam dolgozni. Mindemellett, természetesen én is megcsináltam a kombinált tesztet, de teljesen nyugodt lehettem, mert az orvosom egy olyan szakember, aki mellett biztonságban érezhettem magam. S hadd említsem meg a fantasztikus szülésznőt, Rákóczi Ágit, aki sokat tett azért, hogy Máté születése igazán felemelő élmény legyen.

Máténak, akinek a neve azt jelenti „Isten ajándéka’, ezek szerint jönnie kellett.

– A mi életünkben minden valahogy magától értetődően történt: a megismerkedésünk Sanyival, a szerelmünk, Máté fogantatása. S mi hárman azóta is egy olyan kis burokban élünk, ami szétrombolhatatlan. Máté pedig a legszebb ajándék az életünkben. Amikor azt mondja, hogy ’Anyu’, akkor szétcsúszok teljesen.

Az anyaság miben változtatott meg téged a leginkább?

– Talán furcsa, de inkább felnagyítja a rossz tulajdonságaimat. Én ugyanis nem vagyok éppen higgadtnak mondható. Máté pedig oly mértékben igyekszik engem türelemre tanítani, hogy az néha igazán próbára tesz. De remélem, hogy ez is egyre jobban fog menni.

Milyen anyukának tartod magad?

– Esendőnek. Nem vagyok tökéletes anyuka, én elsősorban szívből működöm. A játszótéren például én is felmászok a mászókára, a csúszdára, és ha kell, a sárban tocsogok. Érdekes, hogy ott nem is szokta senki megkérdezni, hogy én vagyok-e az a tévéből.

mcf_blog_3

Hogy telik egy napotok Mátéval?

– Minden attól függ, hogy esik-e az eső. Ha esik, teljesen le vagyunk taglózva, mi ugyanis nagy sétálók vagyunk, naponta 5-7 kilométert megyünk. Ennek nagy részét Máté természetesen a babakocsiban tölti. A kisfiam nyáron született, így alig néhány hetesen már le lehetett vinni, amit ő azóta is annyira igényel, hogy amikor úgy érzi, hogy szeretne menni, odaáll az ajtóba. Máté negyed 8 körül kel fel. Ezután lassú tempóban megesszük a reggelit, zenét és mesét hallgatunk, táncikálunk, majd lemegyünk. Most tanuljuk elhagyni a babakocsit, már el tud velem jönni egészen a közeli boltig. Igyekszem előre főzni, így ha hazaérünk, máris ebédelhetünk. Utána Máté jó gyerek módjára fél 1-kor lefekszik, és amikor felébred, várjuk haza apát, hogy azután közösen töltsük el a napot.

Máté nem csak sétálni szeret, de biciklizni is…

– Legalábbis abban az értelemben, hogy ahogy ülni tudott, Sanyi biciklijére vettünk neki egy bébiülést, és Zuglóból egészen a Városligetig eljutottunk. Idén már biztosan hosszabbak lesznek az útjaink. Sanyival egyébként nagyon szeretünk biciklizni, az első, még Máté nélküli közös nyarunkat végig bicikliztük.

Korábban rendszeresen futottál is. Most a sétán kívül mivel tartod formában magad?

– A sport számomra most az, hogy cipelem Mátét és a holmijainkat, illetve nap mint nap kilométereken át tolom a babakocsit. Alig vártam egyébként a tavaszt, hogy többet lehessünk a szabadban.

mcf_blog_4